„Szőnyeg alá söpörve” – Kisebbségi jogok Közép- és Kelet-Európában

„A hatóságok mindennapos vegzálásának van kitéve az, aki élni akar nyelvhasználati jogával Romániában, az állam pedig nem biztosítja a jog alkalmazásának a feltételeit. Az ország ennek ellenére azt mondja magáról, hogy példás módon megoldotta a nemzeti kisebbségek kérdését” – vezette be a beszélgetéstSógor Csaba, majd átadta a szót Veress Emődnek, aki az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatban ismertette a romániai helyzetet. jogásznak. Az egyetemi tanár előadásában a romániai igazságszolgáltatási rendszer útvesztőire hívta fel a figyelmet, illetve rámutatott azokra a sokszor nevetséges és elfogadhatatlan ürügyekre is, amelyekre hivatkozva számtalan visszaszolgáltatást elutasítanak. Példaként kiemelte, amire időnként hivatkoznak: az ingatlant nem ugyanaz a jogi személy igényli vissza ma, mint amelyik a múltban tulajdonosa volt.
A kisebbségi lét egy másik vetületéről, az anyanyelvhasználat lehetőségeiről és akadályairól beszélt Szigeti Enikő, a marosvásárhelyi (CEMO) ügyvezetője. Elmondta, az elmúlt években számtalan kisebb kampányt szerveztek, főként figyelemfelkeltő céllal: kétnyelvű táblákat adományoztak oktatási intézmények számára, illetve ők maguk is helyeztek ki táblákat az utcákon. Annak ellenére, hogy a törvény kimondja: abban a helységben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező a kisebbség nyelvén is megjeleníteni minden feliratot, ez sok esetben nem valósul meg. Szigeti Enikő példaként a marosvásárhelyi helyzetet mutatta be, ahol a polgármesteri hivatal levetette ezeket a táblákat, és a helyi rendőrség meg is bírságolta a kihelyező személyeket arra hivatkozva, hogy tilos volt „reklámtáblákat” kitenniük.
Annak érdekében, hogy a kerekasztal beszélgetés résztvevői ne csak az erdélyi magyarok, hanem más kelet-közép-európai ország kisebbségeinek helyzetéről is tájékozódjanak, Sógor Csaba meghívására Csáky Pál szlovákiai, Deli Andor szerbiai, illetve Bocskor Andrea ukrajnai magyar EP-képviselők is bemutatták a saját otthonukban kialakult kisebbségi helyzetet.

Csáky Pálszlovákiai magyar képviselő több területről is beszámolt, kiemelve, hogy Szlovákiában nincs kisebbségi törvény és a nacionalista hangulat leginkább a fiatalokat érinti érzékenyen. „Az általánosan rossz mentalitás mellett alig beszélhetünk kétnyelvűségről, Szlovákiában is problematikus a visszaszolgáltatás kérdése, de a legaggasztóbb terület az oktatás. A szlovákiai magyar iskolák egyharmada a következő tanévtől bezár, mert az osztályok nem érik el a megfelelő létszámot, ugyanakkor csökkenteni fogják a magyar órák számát is” – mutatott rá.

Az EU-s csatlakozásnak komoly feltételrendszere van, amelyet minden országnak be kell tartania, amennyiben része kíván lenni az Uniónak. Deli Andor szerbiai magyar EP-képviselő arra a kettős mércére mutatott rá, amellyel a tagjelölt államokat, illetve a tagországokat monitorizálja az EU. Mivel a csatlakozást követően a nyelvi jogok kérdése a tagországok kompetenciája marad, a visszaélések kezelését az EU nem tekinti feladatának és felelősségének. Szerbiának, mint csatlakozásra váró országnak, ki kellett dolgoznia egy olyan stratégiát, amelyben külön fejezetet szentelt az etnikai kisebbségek jogainak. A vajdasági magyarok ezért remélik, hogy ez a stratégia megteremti a lehetőségét annak, hogy már a csatlakozás előtt sikerül kialakítani egy megfelelő kisebbségvédelmi jogi keretet Szerbiában.

Sötétebb képet festett Bocskor Andrea magyar EP-képviselő az ukrajnai helyzetről, ahol bár papíron léteznek kisebbségi törvények, a gyakorlatban kevésbé érvényesülnek. Habár  Beregszászon vannak kétnyelvű feliratok és nem tilos magyarul beszélni, az oktatás területén hatalmas hiányosságok tapasztalhatók: a tankönyveket ukránról fordítják magyarra, amelyek így tartalmukban nem a magyar, hanem az ukrán identitás erősítéséreszolgálnak. Az ukrán állam, bár fenntartja a középiskolákat nem finanszírozza de nem finanszírozza a felsőoktatást, így az egyetlen továbbtanulási lehetőséget a magyar állam által fenntartott II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jelenti. „Mivel a fiatalok nem vizsgázhatnak anyanyelvükön, sok szülő ukrán iskolába adja a gyermekét annak érdekében, hogy később jobban boldoguljon. Ennek viszont olyan aggasztó következményei vannak, hogy a kárpátaljai magyar iskolák elveszítik presztízsüket, diáklétszámukat, a többségi iskolákba adott magyar ajkú gyerekek pedig elveszítik magyar identitástudatukat. A nyelvtörvény kapcsán a képviselő kiemelte, ámbár 2014-ben megpróbálták hatályon kívül helyezni a 2012-ben kiadott törvényt, végül mégsem fogadták el. Az állami nyelvpolitika alapjairól 2012-ben hozott törvény tehát hatályban maradt, és máig is érvényes. Ennek ellenére a gyakorlatban sajnos nem mondható el róla az, hogy valóban működik. Kárpátalján egyes járásokban mindössze a kétnyelvű utcanevek szintjén fedezhetjük fel a törvényt, azonban a hivatali intézményekben továbbra is csak egy nyelven folyik a dokumentáció, sajnos a megfelelő költségvetés is hiányzik ahhoz, hogy a törvényben előírtakat kivitelezni tudják. A képviselő asszony reményét fejezte ki, hogy az Európai Uniós tagságra való törekvése Ukrajnát közelebb viszi az európai normákhoz, és az emberi jogok tiszteletben tartásához.

A kerekasztal beszélgetést záró gondolataiban Sógor Csaba elmondta, nem viszi előre az Európai Unió tagállamait, ha a problémákat szőnyeg alá söprik. Lehet ez a jelenség a kommunizmus öröksége, vagy vezérelheti történelmi félelem, az biztos, hogy a kisebbségek ügyeinek megnyugtató rendezése előnyt jelentene az Unió egésze számára. Sógor azt is kiemelte, hogy az EU-nak be kellene tartatnia a kisebbségi jogok érvényesítésére vonatkozó tagállami vállalásokat, másképpen nehezen beszélhetünk a jogállamiság érvényesüléséről és diszkriminációmentességről. Az RMDSZ-es politikus üdvözli, hogy egyre többen ismerik fel a jogállamiságot és demokráciát ellenőrző mechanizmus bevezetésének szükségességet, erről a kezdeményezésről már zajlik a vita az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban (LIBE).