Orémusz Hajnalka gyakornoki beszámolója

A 2014-ben megtartott európai parlamenti választásokon az egyik legörömtelibb hírnek tartottam, hogy a kárpátaljai magyarság képviselete is megvalósult Bocskor Andrea személyében.

Kárpátaljai magyarként ezért is volt számomra nagy megtiszteltetés, amikor Bocskor Andrea lehetőséget adott arra, hogy gyakornokként részt vegyek az irodája munkájában. Az itt töltött két és fél hónap alatt tapasztalatot szereztem az iroda működéséről, láttam mennyi összetett feladattal kell mindenkinek naponta megküzdenie, és mindig naprakésznek lennie az adott témában. Gyakornokként jelen voltam az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) ülésein, a Kulturális és Oktatási Bizottság (CULT) illetve az Ukrajnát, és az ukrajnai kisebbségek sorsát érintő üléseken. Részt vettem a „ A kisebbségi nyelvű sajtó helyzetének erősítése Európában”elnevezésű konferencián is, melyet,Bocskor Andrea mellett, Csáky Pál felvidéki, Deli Andor vajdasági, Tőkés László és Sógor Csaba erdélyi, valamint Deutsch Tamás EP-képviselők szerveztek.

Megtanultam, hogy a  politika színpadán más játékszabályok uralkodnak: diplomatikusan kell eljárni, mindenki számára elfogadható kompromisszumokat kell kötni -ami nem könnyű feladat:ebbe bele kell tanulni, ezt a tudást el kell sajátítani. Az ülések során megismerkedtem a tagállamok képviselőinek nézeteivel, azzal, hogy miként próbálnak meg közösen olyan döntéseket hozni, melyek egész Európára kiterjednek.

 Hálával tartozom az iroda minden munkatársának: köszönöm Varga Anikónak a biztatást és iránymutatást a parlament rendszerében; Bodnár Alexandrának a rengeteg szakmai anyagot, amelyet a szakdolgozatomhoz tudok felhasználni; és Varga Zoltánnak az átadott tapasztalatait, melyek sokszor segítettek, ha elakadtam. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Bocskor Lászlónak az emberségét és a humorát, hogy mindig mosolyt csalta az arcunkra, ezáltal otthon éreztem magam az irodában. Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy megbecsülték a munkámat, a hibáimra, tévedéseimre jó indulattal és kedvességgel feleltek.

Minden munkahelyen az ember kétféle tapasztalatot nyer: az egyik részét a szakmájában tudja kamatoztatni, melyet fent említettem, a másik fajta tudást a szívében viszi tovább. Ahogy Márai Sándor írja: „ A végén nem számít semmit a világ, csak az számít, ami a szívünkben marad.”

Mit is kaptam útravalóul ettől az irodától, én milyennek látom ezt a munkahelyet? Az én szememben a politika tengerében küzdő bibliai bárkát testesítik meg, a bárkát, amely egy maroknyi magyarság hitét, szülőföldjét és megmaradását védelmezi. Úgy érzem, ezt a munkát csak azok tudják jól végezni, akik elhívatottak, és minden megpróbáltatás ellenére hisznek abban, hogy elérik a céljaikat.

Minden gyakornok, aki dolgozott ebben az irodában, egy zöld ágacskával a szívében indul útnak, reménnyel, hogy valahol Brüsszelben vannak, akik a mi szavunkat hallatják és a mi magyarjainkért állnak ki. Akinek lehetősége volt itt Brüsszelben tapasztalatot szerezni, annak küldetése van: amit ő kapott tovább kell adnia, bárhol is legyen a világban, nem feledkezhet meg a gyökereiről.

Tisztelt Képviselő asszony, köszönöm még egyszer, hogy részese lehettem egy ilyen nagyszerű csapatnak, kívánom, hogy még sok gyakornoknak legyen lehetősége itt tudást és tapasztalatot szerezni!

Orémusz Hajnalka