Oktatás és kultúra

Március 15-ei ünnepi megemlékezések

2016. 03. 22.

Beregszászban a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, a Beregszászi Járási Tanács, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Alapszervezete, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola  és a történelmi egyházak által közösen  szervezett emléknap  a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában és a Rákóczi-főiskolán megszervezett emlékműsorral kezdődött.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjai számára rendezett ünnepi megemlékezésen Bocskor Andrea kiemelte a márciusi ifjak lelkesedését és elszántságát, ami példaképként szolgált a későbbi nemzedékeknek. „Történelmünk során számtalanszor az ifjúság jelentette a nemzet fejlődésének motorját”. Rámutatott arra, hogy múltunk megismerése  a legjobb útmutatás a jövőnkre nézve. „Ismerjük meg tehát múltunkat, hogy annak rossz és jeles eseményeiből okulva jövőnk  jobbá tehető legyen. A mai fiatalok előtt ma sem kevesebb feladat áll: mindenkinek megkell vívni szabadság harcát, nem  a kard,  hanem a toll a tudás erejével, a magyar szó erejével. A kitartó munka meghozza időben gyümölcsét, így ennek tudatában folytassuk utunkat, hogy méltók lehessünk azt mondani Kossuth és Széchenyi nemzetének örökösei vagyunk.”
Az emlékműsor után ökumenikus istentiszteletre került sor a helyi református templomban.  Az ünnepség záró akkordjaként  a város központjában található Petőfi Sándor szobor mellett hangzottak el az ünnepi beszédek.  A nemzeti himnuszok elhangzása után az egybegyűltek meghallgatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét Ferenczi Attila színművész előadásában. Bocskor Andrea beszédét a márciusi ifjak 12 pontjának üzenetére fűzte fel, amely máig is aktuális: „Legyen béke, szabadság, egyetértés! Az elmúlt két év során zajló ukrajnai események következtében a béke utáni vágy és remény fogalmazódott meg bennünk és a kárpátaljai magyarságért aggódókban, hogy végre biztonságban legyen férfi, nő és gyermek, ne szakadjanak szét családok”.
A képviselő kiemelte továbbá, hogy „március 15. nemzetünk összefogásának, közös erejének ünnepe. Március 15. egyet jelent a szabadsággal, reménnyel, tenni akarással”. Kárpátalja és az itt élő közösség őrzik 1848 szellemét, a lehetetlennek vélt csaták sikerét. Megmaradásunk kulcsa a 2015. évi októberi önkormányzati választásokon is megmutatkozó összefogás erejében rejlik. Beszédében továbbá hangsúlyozta: “ a márciusi ifjak szellemisége ma is jelen van. Mindennapjaink szabadságharcát vívjuk: a magyar szó megmaradásáért, a magyar oktatás jövőjéért, kárpátaljai magyar közösségünkért, a fiatalok itthon maradásáért, a megélhetésért, jogaink biztosításáért.”
Ungváron a Petőfi téren tartotta központi rendezvényét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, melyre az esős, hideg idő ellenére több százan jöttek el a megyeszékhelyről és az Ungvári járásból. Bocskor Andrea ünnepi beszédében elmondta: „Magyar ember számára – bárhol is éljen a világban – március 15. egyet jelent a szabadsággal, a reménnyel. Csillagvillanás ez, amelyre évről évre felemelt fejjel gondolunk, s ez így lesz, amíg magyar él a Földön.” A képviselő asszony, beszédében hangsúlyozta, hogy  Kárpátalja magyarsága minden nehézség ellenére nincs egyedül. „Közösségünk sokat köszönhet az anyaországnak, a magyar embereknek szerte a Kárpát-medencében, hisz a  magyar közösségek összefogása, anyagi és lelki támogatása, amit a kárpátaljaiaknak nyújtottak az ukrajnai válságidőszak hónapjaiban, példátlan jó szándékról és felelősségvállalásról tanúskodik”.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ünnepi beszédében   az ünnep fontosságára hívta fel  a figyelmet  „melynek emlékét mindig át kell adni a következő generációnak, mint ahogy nekünk átadták a szüleink, a szüleinknek a nagyszüleink. 1989-ig, amikor nem lehetett nyíltan ünnepelni, lelkünkben akkor is ünnepeltünk.” A KMKSZ elnöke emlékeztetett,  arra vannak olyan forradalmak, amelyekre már két évvel később sem szívesen emlékszik az ember, történelmi távlatból nézve nem ilyen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amely a modern magyar nemzetnek a születése, ami összetartozásunk egyik záloga jelenleg is.
A Szózat eléneklését követően az egybegyűltek Petőfi Sándor szobránál  helyezték el koszorúikat.