Oktatás és kultúra

Február 25. – a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapja

2016. 02. 25.

Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, amelyről az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket.

Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg. A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról. 2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készül, s a kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi-börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbankot létesít, melyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják. A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként.
Magyarországon a 2015-ös évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánították, amelyet 2017. február 25-ig meghosszabbítottak, emlékezésül arra a mintegy 700 ezer emberre, akiket a második világháború végén vagy után deportáltak, és akik közül háromszázezren sohasem tértek haza. Az emlékév kapcsán számos megemlékezés, kiállítás, tudományos konferencia zajlik, melyek a kárpát-medencei magyar közösségeket érintő deportálások történetét is felölelik.
Kapcsolódik tehát az emlékév tematikájához, a kárpátaljai magyarok 1944. évi deportálásának eseménysorát bemutató poszter-kiállítás, melyet Bocskor Andrea, európai parlamenti képviselő kezdeményezésére 2014-ben készített el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézete. A “Malenkij robot”, a kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának 70-ik évfordulója c. kiállítás az Európai Parlament épületében történt első bemutatása óta már közel 15 magyarországi helyszínt járt be. A kiállítás, mellyel mi is emléket állítunk a kommunista diktatúra áldozatainak, jelenleg Szolnokon az Aba-Nova Agora Kultúrális Központ Erkel Ferenc Galériájában található, és március 6-ig lehet megtekinteni.
Ma, február 25-én emlékezzünk tehát a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt nemzettársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon idézzük fel mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. Ezen a napon emelt fővel emlékezhetünk minderre, mert egy letűnt rendszer bűneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.