„Erősíti a kárpátaljai magyarok hitét, hogy nincsenek egyedül”

 – Hogyan értékeli a múlt heti kijevi EU–Ukrajna csúcstalálkozót?
A társulási egyezmény aláírása óta ez volt az első nagyszabású tanácskozás a felek között, s ennek nagyon fontos része, hogy végre nemcsak a hadi helyzetről volt szó, hanem a szükséges reformok végrehajtásáról, az eddigi eredményekről és az Európai Unió anyagi és szakmai segítségnyújtásáról is. Ez nagyon fontos lépés a békés továbbélés és a stabilitás felé, Ukrajna európai orientációjának erősítésében. Üdvözlendő az is, hogy az Ukrajna részéről sürgetett vízummentesség kérdése az EU-ban is fokozottan napirenden van.

 –   Petro Porosenko elnök szerint Ukrajna öt év múlva készen fog állni az uniós tagságra. Jóslat ez, vagy célkitűzés?
Remélem, hogy az utóbbi, és komolyan tenni is fog érte. Ukrajnának nagyon sok teendője van még a csatlakozási feltételek teljesítése terén, ami a kárpátaljai magyarságnak is az érdeke, hiszen ha sikerekkel járnak az erre mutató erőfeszítések, akkor egy kisebbségeit tiszteletben tartó demokratikus állam polgáraivá válhatnak.

  – Az államfő békefenntartókat is kért az uniótól, van ennek realitása?
Ez a kérdés erősen megosztja a tagállamokat, ezért az EU egyelőre tartózkodik ettől a lépéstől.

– Hogyan élnek most az emberek Kárpátalján?
Kárpátalja történelme során már öt állam része volt, polgárai mindig is többnemzetiségű környezetben éltek. A jelenlegi helyzetben nem a legjobb a társadalom biztonságérzete, amiben az is közrejátszik, hogy az élelmiszerárak, sőt április elsejétől a közüzemi számlák is többszörösükre emelkedtek, így nagyon megnehezedett a megélhetés. Ami a behívások által okozott feszültséget jelenti, a húsz és hatvan év közötti férfiakat érintő mobilizáció esetére jellemző, hogy a behívók célba érésének számos természetes akadálya van, hiszen a gazdasági helyzet miatt sokan dolgoznak külföldön. A fiatal férfiak hadkötelezettségének visszaállítását illetően pedig némi reményre ad okot, hogy sok mentesítő körülmény van. A kárpátaljai magyarságnak a második világháború és a szovjet időszak alatt edződött túlélési ösztönére mindenesetre nagy szükség van most.

–   Optimisták?
Nagyon sokat számít, hogy az anyaország fokozottan törődik a kárpátaljai magyarsággal. Fontosak a humanitárius akciók és önmagában az odafigyelés, a gesztus, hogy nem hagyják magukra a közösséget. A kárpátaljai magyarság érzi, hogy nem hagyták magára, ez erősíti hitüket, így könnyebb túlélni a nehéz helyzetet.