„Embernek lenni! Csak-embernek, semmi egyébnek…” Szoboravatás dr. Soós Kálmán emlékére

Bacskai József, a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára köszönetet mondott dr. Soós Kálmánnak, hogy életével és munkásságával pozitív, követendő példát mutatott a kárpátaljai fiatal nemzedékek számára és hozzájárult ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar diákok anyanyelvükön tanulhatnak.

Brenzovics László, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselője, a KMKSZ elnöke beszédében kiemelte: Soós Kálmán mellszobra az első, amely nemzedékünk egyik tagját ábrázolja,  egy olyan embert, aki rövid élete során mindig a közösséget szolgálta, s mindent megtett annak érdekében, hogy az itt élő emberek sorsát javítsa, előremozdítsa.

Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Soós Kálmán egykori tanítványa és munkatársa személyes emlékeit idézve elmondta, hogy hozzá hasonlóan  sokan Soós Kálmán előadásainak, meggyőző történészi látásmódjának köszönhetően döntöttek úgy, hogy történeszek lesznek, és elsősorban Kárpátalja múltjának feltárásával fognak foglalkozni. Ő volt az, aki megalapította az első tudományos műhely a Limest, fontos iránymutatást adva ezzel tanítványainak, akik a kutatói szemléletet tőle vették át. Tudományos munkássága, elvei irányt és reményt mutatnak a jelen és jövő pedagógusai számára, s a jó pedagógus szempontjából ez egy nagyon fontos és követendő példa.

„Az egykori kutató és oktató életműve tanítványaiban folytatódik tovább.   Példaértékű  a Soós Kálmán-ösztöndíj, amelyet a Főiskola vezetői hoztak létre azzal a céllal, hogy egy példaértékű élet ne vesszen el, s hogy az utánuk következő nemzedékeknek az egyetemes és nemzeti értékeinkhez legyen időtálló igazodási pontjuk”- mondta el Tóth István, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának osztályvezetője.

Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora   zárta soraival a megemlékezést: „ Soós Kálmán számunkra a megtartó példa. Egyetemi diáktársai között a valódi diákot jelentette, aki mindenkinél többet volt a könyvtárban. Példa a pedagógusok között, hisz a középiskolában többen is azért választották a történészi pályát, mert ő volt a történelemtanáruk. Példa a kutatók előtt, hisz a kutatás, annak tisztasága számára egyfajta szentség volt. A kis darab „zsíroskenyérért” soha nem adta fel elveit. Tiszaágtelek, Tiszaásvány, Eszeny vagy Gut is neki köszönhetően kapta vissza történelmi nevét. Példa ő minden kárpátaljai család számára is, aki édesanyja meghurcolásának történetét is történészi alapossággal tárta fel, hogy megvédje. Aki ragaszkodott saját családjához és falujához is, még ideiglenesen sem költözött Ungvárra vagy Beregszászba szolgálati lakásba, albérletbe, mondván: őt a Jóisten szalókainak teremtette, akkor neki ott van helye, feladata, kötelezettsége. Ő volt az az ember, akit a helybeliek, környékbeliek, járásbeliek mind elismertek és tiszteltek.”

A Győrfi Lajos szobrászművész és Varga Imre bronzöntő által készített mellszobrot Bacskai József és Brenzovics László leplezte le, majd a történelmi egyházak képviselői áldották meg. Végül az emlékezők elhelyezték a megemlékezés virágait és koszorúit dr. Soós Kálmán szobra előtt.

A szoboravató ünnepséget megelőzően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Apáczai Csere János Könyvtárának olvasótermében mutatták be Csatáry György Tisza-szabályozás trianoni határkörnyezetben című könyvét, melyet a szerző Soós Kálmán, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék első vezetőjének, emlékére és tiszteletére ajánlott.Csatáry György levéltári kiadványát Soós Kálmán munkássága a folytatásának nevezte, mivel a főiskola egykori rektora a 17-18. századi vízszabályozási körülményekkel több tanulmányában is foglalkozott.