Gyakornoki beszámolók

Debreceni Kamilla gyakornoki beszámolója

2017. 12. 12.

Egy hihetetlenül szerencsés fiatal leányzónak mondhatom magam, mivel én is egy vagyok azok közül a fiatalok közül, akik gyakornokként eltölthettek három teljes hónapot az Európai Parlamentben, Brüsszelben, Bocskor Andrea képviselőasszonynál.

Hogy teljesen őszinte legyek, amikor megtudtam (vagy inkább mikor felfogtam), hogy jöhetek, zokogásba törtem ki, hogy most mi lesz. Pont én? Brüsszelbe? Egyedül? A parlamentbe? Nagyon féltem attól, hogy megállom-e a helyemet, alkalmas leszek-e a feladatra, de így utólag, már tudom, nem volt mitől félnem. Mindezt annak köszönhetően, hogy Bocskor Andrea képviselőasszony és kedves asszisztensei, Varga Anikó, Répássy Lenóra és Bodnár Alexandra mindenben segítettek. Én voltam eddig az egyetlen gyakornok, aki orvosi ellátásra szorult, és ekkor mutatkozott meg a legjobban, hogy mennyire segítőkészek és emberségesek. Ezt sosem fogom nekik elfelejteni, és mindig hálás leszek.

Angol nyelv és irodalom szakon végeztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán és magyar történelem és európai integrációt fejezem az Ungvári Nemzeti Egyetemen. Mind két helyről szerzett tudásom kellett ide. Az, hogy amit eddig a tantermekben tanultam az európai uniós intézményekről, az teljes egész valójában elém tárult az valami álomszerű, és persze az angol nyelv nélkül sem a parlamenten belül, sem a városban nem boldogultam volna. Röviden, szavakkal megfogalmazni mindazt képtelenség, mi mindennek lesz részese az ember, ha ide kerül. Nap, mint nap olyan emberekkel találkozni, akikről eddig csak a hírekben olvastam, és rájönni arra, hogy némelyik bizony gyakornokként kezdte, az valami elképesztő.

Pont egy nagyon nehéz és mozgalmas időszakban voltam itt. Minden kárpátaljai magyar, magyar iskolába járó vagy leendő tanuló és szüleje számára szeptember 5-ke nemzeti létünk megkérdőjelezését jelentette. Ezen a napon a Legfelsőbb Tanács második olvasatban is elfogadta az új Oktatási törvényt, ami alapjaiban csorbítja a kisebbségi nyelven történő oktatás jogát. A törvénynek az oktatás nyelvéről szóló 7. cikkelye azonban több ország, köztük az Ukrajnával szomszédos Magyarország, Románia és Lengyelország heves tiltakozását váltotta ki. Így én pont fül- és szemtanúja lehettem a beinduló lavinának. Több ülésen voltam, ahol ez volt a fő téma, és többször halhattam Bocskor Andrea és képviselőtársai egyértelmű kiállását a kisebbségek jogai mellett.

Mivel a képviselőasszony az AFET és a CULT bizottság tagja, én általában ezekre az ülésekre jártam be, de emellett gyakran voltam Ukrajnával kapcsolatos konferenciákon is, például, ahol Ivanna Klimpus-Cincadze európai integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes volt a vendég. Sőt részt vehettem a LIBE bizottság december 7-ei ülésén, ahol Magyarország meghallgatására került sort. Első kézből tapasztalhattam, ahogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere keményen állta a sarat az alaptalan és igaztalan rágalmakkal szemben, védve a magyarság érdekeit.

A parlamenti tevékenység mellett rengetek kulturális rendezvényen vettem részt gyakornoktársaimmal. Segédkezeket nyújtottunk az Erasmus+ 30. évfordulóján, ezután pedig vendégül láttak bennünket az Európai Bizottságban Navracsics Tibor kabinetjében. A NATO-ba is ellátogathattunk, ahol Sztáray Péter Nagykövet úr fogadott és egy kötetlen kerekasztal-beszélgetés során nyíltan válaszolt minden kérdésünkre. Számomra nagy öröm volt azt tapasztalni, hogy partnerként tekint ránk, a jövő nemzedékére.

Külön meg kell, említsem az egyik pozitív élményemet. Hála a jól kialakított gyakornoki programnak egy hetet én is eltölthettem Strasbourgban a plenáris héten. Ott történt az, hogy a liftben megszólított Michaela Šojdrová cseh képviselőasszony, miszerint ő már látott engem többször is és kíváncsi kinél vagyok gyakornok, s mióta. Nehéz megfogalmazni azt, mi zajlik le ilyenkor egy gyakornok fejében, mikor azt tapasztalja, hogy már egy másik ország képviselője ismeri fel. Természetesen más munkatársakkal is ismerkedtem, sőt egy-egy irodával és képviselővel barátságot is kötöttem, ami szintén csodálatos.

Mit adott nekem ez a három hónap? Felnőttem. Tágult a látóköröm minden tekintetben, önbizalmat és bátorságot nyertem, határozottabb lettem. Ez mind kell is, mikor az ember messze az otthonától egy másik országban rájön, hogyan is működik a világ. Jó tudni azt, hogy akármerre is sodor az élet ezután, az itt szerzett tudásomat és tapasztalatomat már senki sem veheti el tőlem. Hálával és köszönettel tartozom mind- ezért Bocskor Andrea képviselőasszonynak és a lányoknak. Sok sikert és további kitartó munkát kívánok ezekben a nehéz időkben.