Brüsszeli küzdelem a kárpátaljai magyarokért – Interjú Bocskor Andrea európai parlamenti képviselővel

Bocskor Andrea kárpátaljai európai parlamenti képviselő családjával szülőváro­sában, Beregszászban töltötte nyári szabadságát. Kihasználva a lehetőséget, brüsszeli munkájáról kérdeztük.

– Képviselő Asszony júniusban az Európai Parlament plenáris ülésén elmondott felszólalásában az Aknaszlatinán kialakult ökológiai és szociális katasztrófahelyzetre igyekezett felhívni az európai döntéshozók figyelmét. Történt-e előrelépés ebben az ügyben?

– A felszólalást követően sürgősségi írásbeli kérdéssel fordultunk Hölvényi György képviselőtársammal az Európai Bizottsághoz, melyben arra kérdeztünk rá, hogy tudnak-e a problémáról, és milyen pénzügyi eszközök, uniós programok állnak rendelkezésre a katasztrófaveszély elhárítására, illetve van-e olyan uniós mechanizmus, program vagy egyéb együttműködési lehetőség a nem uniós tagállamok számára, amelyek keretében uniós szakértők segítségét vehetik igénybe a helyzet feltérképezésére és megoldási alternatívák kidolgozására. Az elsődleges cél ugyanis az lenne, hogy létrejöjjön egy nemzetközi szakértői bizottság, amely felmérné a károkat és tervet dolgozna ki arra vonatkozólag, hogy miként lehetne stabilizálni a helyzetet, megakadályozni a további sókimosódást és a beomlásokat, ezáltal az aknaszlatinai lakosság korábban Talaborfalvára tervezett kitelepítését is egy mindenki számára elfogadható megoldással rendezni.

Johannes Hahn uniós biztos válaszlevelében arról tájékoztatott, hogy az Európai Bizottság az uniós polgári védelmi mechanizmus keretében valamely tagállam vagy harmadik ország kérésére helyszíni szakértői munkacsoportot hozhat létre. De mostanáig sem Ukrajna, sem a vele határos uniós országok nem kértek segítséget az aknaszlatinai helyzettel kapcsolatban. Hahn biztos arról is beszámolt levelében, hogy van olyan program, amelyből mindez finanszírozható, a 2014–2020-as időszakban 74 millió eurós keret áll rendelkezésére az uniós és velük határos országoknak a természeti és ember okozta katasztrófák felszámolására, vagyis a következő feladat az lenne, hogy az erre illetékesek pályáznak ebből a keretből és elkezdik a szakértői munkát.

Az aknaszlatinai témájú felszólalásomnak több előzménye volt. A májusban meghívásomra Strasbourgba látogató csoport tagja volt Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestrere, akivel egy beszélgetés során vetődött fel, hogy jó lenne megtudni, van-e olyan uniós keret, amelyből segíteni lehetne a szlatinai helyzet megoldását. Ezzel nagyjából egyidőben értesültem arról is, hogy Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke és Joó István, a magyar kormány Duna Régió Stratégiáért felelős miniszteri biztosa megbeszélést folytattak az aknaszlatinai katasztrófahelyzet ügyében. Később én is találkoztam Joó Istvánnal, egyeztettünk a sóbánya ügyében, majd azt követően szólaltam fel ebben az ügyben az Európai Parlamentben, és fordultam írásbeli kérdéssel az Európai Bizottsághoz, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a válasz hátha valamilyen meglévő pénzforrásra mutat rá. Június elején Joó István szervezésében Budapesten is lezajlott egy szakértői tanácskozás a témában, melyen részt vett Brenzovics László, a KMKSZ elnöke és Volodimir Csubirko megyei tanácselnök mellett Kocserha János is és a magyar kormány képviselői. Jó lenne, ha minél hamarabb egy  olyan szakértői bizottság tudná elkezdeni a munkát, mely nemzetközi és hatékony tervet tudna készíteni az aknaszlatinai katasztrófahelyzet felszámolására.

– Brenzovics László képviselő úrhoz hasonlóan ön is levélben fordult Ukrajna elnökéhez és miniszterelnökéhez, azt kérve, hogy a folyamatban lévő reformok és törvénymódosítások során vegyék figyelembe a hatályos uniós előírásoknak megfelelően az etnikai szempontot, vagyis az országban élő kisebbségek érdekeit is.

– Valóban, az említett két levélben azt kértük Ukrajna vezetőitől, hogy elsősorban fontolják meg a lefokozott kisebbségügyi főosztály visszaállítását. Ugyanis Ukrajnában kisebbségi ügyekkel a kilencvenes években még egy önálló minisztérium foglalkozott. Később, annak feladatait egészen mostanáig az ukrán elnök hivatalán belül működő Kisebbségügyi Főosztály vette át, amit most lefokoztak a kulturális minisztérium egyik osztályává. A miniszterelnökhöz intézett levélben viszont azt kértük, hogy mivel a közigazgatási reform folyamán létrehozandó ún. önkéntes egyesülések/települési hromadák létrehozásánál a törvény előírja a nemzetiségi szempont figyelembe vételét, de a törvény végrehajtásáról szóló miniszterelnöki rendelet már nem, itt is fogalmazzák bele a szövegbe az etnikai szempontot. A levelek hatásosabbá tétele céljából több Ukrajnában is élő nemzetiséghez tartozó EP-képviselő csatlakozott aláíróként a levelekhez, így magyar, bolgár, romániai és szlovákiai is. A leveleket a parlamenti munka végén, július utolsó munkahetében küldtük el a címzetteknek, egyelőre nem érkezett rá válasz, de remélem, pozitív hatása lesz nemsokára.

Korábban, amikor Ukrajna Belügyminisztériumához fordultunk abban az ügyben, hogy könnyítsék meg a nemzetközi, így a magyarországi segélyszállítmányoknak az országba történő bejutását, akkor is csak hónapokkal később kaptunk választ, igaz, nem a belügyminisztertől, hanem a brüsszeli ukrán nagykövettől, de talán ezzel is hozzájárultunk mi, Fidesz–KDNP-s EP-képviselők, hogy a segélyszállítmányok átjutása az akadályok ellenére megvalósult.

– Legutóbb említette, hogy több esetben megkeresik Brüsszelben járó ukrán politikusok és diplomaták, erről elárulna valamit?

– Valóban többen megkerestek már. Legutóbb például Anton Kissze, az ukrajnai bolgárok legfelsőbb tanácsi képviselője keresett fel, aki egy bolgár EP-képviselő meghívására volt Brüsszelben. Ennek a találkozónak az egyik eredménye, hogy miután megbeszéltük az ukrajnai magyar és bolgár közösség hasonló jellegű problémáit, igényeit, az Ukrajna vezetőihez írt leveleimhez megerősítésképpen ő is csatlakozott. A bolgár EP-képviselők is igyekeznek segíteni az Ukrajnában élő bolgár kisebbség ügyét, így közösen remélhetőleg hatékonyabb lesz a munka.

– Előadóként részt vett Erdélyben a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, azt követően hazajött az egész család Beregszászba. Mikor kezdődik újra a parlamenti munka?

– Szeptember elsején Brüsszelben néppárti frakció- és magyar delegációs ülésekkel kezdem el újra a munkát, szeptember második hetében pedig plenáris ülés lesz Strasbourgban.

Már most szervezzük a következő látogatócsoportot októberre. A KMKSZ és a Rákóczi-főiskola töltheti fel a rendelkezésre álló 43 helyet. A mostani látogatás nincs rendezvényhez kötve, a munkámmal ismerkedhetnek, valamint az Európai Parlamentet és Brüsszel nevezetességeit nézhetik meg a látogatócsoport tagjai.

Novemberben a Fidesz–KDNP-delegáció felsőoktatással kapcsolatos minikonferenciát szervez Brüsszelben, ez a delegáció közös rendezvénye, de mivel az Oktatási és Kulturális Bizottság alelnöke vagyok, az én irodám szervezi. A nemzetközi kitekintésű konferenciára több elismert, magas rangú szaktekintélyt is meghívunk. Az előadók között reményeink szerint ott lesz dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. RF KMF elnöke, illetve meghívást kaptak több közép-európai és balti ország oktatási szakértői, miniszterei, államtitkárai, akik a saját országaik felsőoktatási modelljeit és azok jelenlegi helyzetét mutatják be. Magyarország képviseletében dr. Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár vesz majd részt.

– Ön tagja az EU–Ukrajna Parlamenti Társulási Közgyűlésnek is. Ott milyen munka folyik, azon keresztül tudja-e segíteni a Kárpátalján élő magyar kisebbség ügyét?

– Az elmúlt évben nagyon intenzív volt az említett közgyűlés munkája. Az elnöke Andrej Plenkovic horvát képviselő, aki aktívan tartja a kapcsolatot az ukrán vezetéssel, gyakori a tapasztalatcsere közöttük. Gyakran jönnek Ukrajnából meghívottak, legutóbb például Filaret metropolita volt a közgyűlés vendége. Sok politikus megfordult már nálunk, februárban volt egy közös EU–Ukrajna plenáris ülése is a közgyűlésünknek, amit Martin Schultz, az Európai Parlament elnöke és Volodimir Hrojszman, az ukrán házelnök nyitottak meg. Sok ismert ukrán közszereplő jelent meg itt, és bemutatták, elemezték a háborús helyzet mellett a tervezett reformokat is. A leggyakrabban azonban csak kimondottan a háborús helyzetről van szó a közgyűlésben, illetve a háborús régióban kialakult humanitárius helyzetről. Az EBESZ képviselői gyakran beszámolnak a kelet-ukrajnai régióban megélt tapasztalataikról, emberjogi aktivisták és civil szervezetek képviselői is ellátogatnak az üléseinkre tájékoztatni az EP-képviselőket az aktuális helyzetről. Az ukrajnai vendégek gyakran különféle segítséget kérnek az európai országoktól: pénzügyi, katonai, orvosi, gyermeküdültetési és egyéb kérésekkel fordulnak az EP-hez.

Itt többször van lehetőségem szót kérni és a felszólalásaimban amellett, hogy elmondom, hogy a háborús helyzet hatással van az egész országra, mindig igyekszem felhívni arra is a figyelmet, hogy a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a tervezett reformok hogyan érintik a kárpátaljai magyarságot. Például, amikor Ukrajna brüsszeli nagykövete a legutóbbi parlamenti választás előtt arról beszélt, hogy a korábbiakkal ellentétben most milyen tiszta választásokra készülnek, arra kértem, sorolja fel, hogy melyek azok az intézkedések, amelyek garantálják a tiszta választásokat, és Kárpátalján miért nem lett kijelölve magyar többségű választókörzet annak ellenére, hogy azt a törvények lehetővé teszik, és az elnök is megígérte. Ilyenkor általában zavarba jönnek az ukrán vezető diplomaták, igyekeznek kikerülni a választ. Nyilván ők maguk sem tudják, hogy mi is pontosan a helyzet Kárpátalján, vagy nem akarják még jobban felhívni a figyelmet az említett kérdésekre.

Ezeknek a megszólalásoknak azonban közvetlenül is hatásuk van. Például az EU–Ukrajna parlamenti  közgyűlésben ott ültek azok az EP-képviselők is, akik megfigyelőként Ukrajnában voltak a tavaly októberi parlamenti választásokon, ők jelentésükben az aggályok között felsorolták az általam felvetett hiányosságokat is, amelyek különben valószínűleg elkerülték volna a figyelmüket. Folyamatosan igyekszem napirenden tartani a kárpátaljai magyar kisebbség jogsérelmeinek ügyét.

– Sok érdeklődőt vonzott a hírek szerint a brüsszeli Kárpátalja Napok rendezvénysorozat. Tervez a siker láttán újra hasonlót?

– Valóban nagyon nagy volt az érdeklődés. Az ottani magyarok mellett egykoron Kárpátaljáról elszármazottak, azok gyermekei, unokái és más nemzetiségűek is nagyon érdekesnek találták a programokat. Rajtuk kívül sokan jöttek el olyanok is, akik addig semmit nem tudtak vidékünkről. A megnyitót megtisztelte jelenlétével és köszöntőjével Nagy Zoltán, Magyarország brüsszeli nagykövete és dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Nagy sikert aratott a beregi szőttesekből, Hidi-kerámiákból és a Révész Imre Társasághoz tartozó kárpátaljai magyar képzőművészek alkotásaiból összeállított kiállítás, a megnyitó után is folyamatos volt a látogatottsága. Sok érdeklődőt vonzott a gasztronómiai és borbemutató, különösen a káposztáspaszuly nyerte el a brüsszeliek tetszését, valamint Tüzes Pál által mangalica sertés húsából készített hagyományos ételek. Nagy sikert aratott a Kokas Banda is, illetve Gál Natália és Kacsur András színművészek Koszorú című zenés-verses műsora. Többen is megkerestek azóta, hogy jó lenne ebből hagyományt teremteni, és minden évben megszervezni Brüsszelben a Kárpátalja Napokat, hogy minél többen halljanak rólunk és ismerjék meg kulturális értékeinket. Ha lesz rá lehetőség, szívesen megszervezzük újra, hogy minél több szeletet bemutatassunk Kárpátaljából Európának.

Badó Zsolt
Forrás: Kárpátalja hetilap
2015. szeptember 2.