Sokat köszönhet Kárpátalja az anyaországnak, továbbá a többi elcsatolt terület magyar lakosságának, hisz elképesztő az az összefogás, támogatás, amit a kárpátaljaiak kapnak az utóbbi időben, és ami hálával tölti el az embereket.
Elhúzódik a konfliktus Ukrajnában, mintha patt-helyzet lenne, a nemzetközi sajtófigyelem is csökkent. Milyen a helyzet uralkodik jelenleg Ukrajna keleti régióiban?
A menekültválság, a szíriai helyzet, a közelgő amerikai elnökválasztás háttérbe szorítja az Ukrajnában zajló eseményeket. A konfliktus azonban továbbra sem oldódott meg, továbbra is emberáldozatokat követelnek a harcok. Idén a hírek szerint négyszer tartanak toborzást az ukrán hadseregbe, melynek első szakasza február 11-én megkezdődött. A legutóbbi sajtóértesülések szerint Luhanszknál jelenleg tűzszünet van, Donyeck megyében a donyecki repülőtértől Trojickiig a szakadárok továbbra is támadják az ukrán állásokat. A minszki megállapodás ellenére néha nehézfegyvereket is alkalmaznak. A harcok epicentruma továbbra is Mariupol környéke, ahol „mesterlövész háború” zajlik. A keleti területek rendezése egyelőre nem megoldott és ez aggályossá teszi a helyzet rendezését, ami egy elhúzódó, befagyasztott konfliktust vetít előre.
Az orosz, ukrán, francia és német felek rendszeresen egyeztetnek az ukrajnai rendezésről, de ennek egyelőre sajnos nincs kézzelfogható eredménye.
Hogyan alakul az ilyen nehéz helyzetben lévő országhoz tartozó kárpátaljai magyarság helyzete?
Bár sokszor elkeserítő a helyzet, a kárpátaljai magyarság kitart, a jövőre, a megmaradásra koncentrál, sőt egyre inkább összetart, amit az őszi önkormányzati választások eredményei is bizonyítanak. Sokat köszönhet Kárpátalja az anyaországnak, továbbá a többi elcsatolt terület magyar lakosságának, hisz elképesztő az az összefogás, támogatás, amit a kárpátaljaiak kapnak az utóbbi időben, és ami hálával tölti el az embereket. A karitatív programokon keresztül eljuttatott élelmiszer-, tüzelő- és ruhaadományok mellett, Magyarországnak köszönhetően az egészségügyben magyar nyelven dolgozók, illetve a kárpátaljai magyar pedagógusok és lelkészek jövedelem-kiegészítést, a gyermekek étkeztetési támogatást kapnak, továbbá beiskoláztatási és kapcsolattartási támogatással is segíti az anyaország a kárpátaljai magyar lakosságot. Ez óriási segítség, mivel a minimálbér jelenleg körülbelül 16 ezer forint. Mindemellett magyar állami támogatást kapnak a kiemelt nemzeti intézmények, ami szintén a felelősségvállalás ékes példája.
Ami Kárpátalja gazdasági helyzetét illeti, sajnos a 2014-es évhez képest sokat romlott a helyzet. Pozitív eredmény viszont, hogy tavaly ősszel az Európai Területi Együttműködési Társulás – angolul European Grouping for Territorial cooperation – keretein belül létrejött a Tisza Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás, a Tisza ETT, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata, Kisvárda Városi Önkormányzata és a Kárpátaljai Megyei Tanács között. Ez az Európai Unió első olyan európai területi társulása, amelynek tagja egy unión kívüli ország is. A Társulás célja, hogy a kormányközi egyezménynek megfelelően olyan fejlesztési területeken valósítsa meg a határon átnyúló együttműködést, mint a közlekedési és hírközlési infrastruktúra, energetika, idegenforgalom, oktatás és szakképzés, tudományos kutatás és fejlesztés, kultúra, egészségügy, sport, a Tisza és mellékfolyóinak védelme és fejlesztése, logisztika, kis- és középvállalkozások támogatása, környezet- és természetvédelem, mezőgazdaság és a határ menti lakosság problémáinak kezelése. Remélem ennek köszönhetően sikerül majd EU-s pályázatok révén fontos és hasznos fejlesztéseket végrehajtani Kárpátalján.
Mire számít ukrán-EU viszonylatban, teljesülnek-e azok a reformok, amelyekre Ukrajna ígéretet tett? A kisebbségek látnak-e pozitív változásokat?
Az EU-Ukrajna Parlamenti társulási bizottság januári brüsszeli ülésén, az Ukrán Elnöki Adminisztráció vezetőjének helyettese egy prezentáció keretében ismertette a reformok terén elért eredményeket, amelyek szinte minden területen pozitív fejleményt mutattak. Ebből azonban az átlagember igen keveset érzékelhet a mindennapjaiban.
Pozitív továbbá, hogy Ukrajna egyre közelebb kerül ahhoz, hogy végre megkapja a vízummentességet, amelyhez még két fontos pontot kell teljesítenie: először is meg kell változtatnia az elektronikus nyilatkozatokat érintő jogszabályokat, továbbá március végéig el kell indítania a korrupció megelőzéséért felelős nemzeti ügynökséget. Egyes hírforrások szerint van rá esély, hogy az Európai Bizottság néhány héten belül benyújtja az Európai Parlamentnek az Ukrajna és Grúzia vízummentességéről szóló javaslatot, így márciusban akár szavazásra is sor kerülhet erről az Európai Parlamentben, de én úgy gondolom, hogy ez inkább nyáron valószínű.
Az Európai Unióval kötött társulási egyezmény révén pozitív előrelépésekben reménykedhetünk, hisz az EU ennek révén olyan elvárásokat támaszt, hogy Ukrajna reformokat hajtson végre, számoljon le a korrupcióval és kisebbségeit tisztelő demokratikus jogállammá alakuljon át. Azonban, ha az EU saját tagországainak kisebbségpolitikáját nézzük, akár Szlovákia, akár Románia esetét, akkor azt mondhatjuk, hogy az EU nem tud és nem is akar hatékony kisebbségvédelmet alkalmazni. Ettől függetlenül a kisebbségi nyelvi, politikai és oktatási jogok igenis európai minimum kell, hogy legyenek. Nekünk az a feladatunk tehát, hogy az európai orientációt valló ukrán vezetéstől a legtöbbet kicsikarjuk a magyar kisebbség érdekében.
Februárban bizalmatlansági szavazás volt a miniszterelnök ellen. Kell-e számítani arra, hogy esetleg megbukik a következő hónapokban, és ha igen, mire kell számítani?
Arszenyij Jacenyuk az ukrán kormány 2015-ben végrehajtott tevékenységéről tartott beszámolójában elmondta, hogy az országban sikerült elérni a pénzügyi és gazdasági stabilitást, a tavalyi év utolsó negyedében 1,5 százalékos növekedést ért el az ukrán gazdaság, valamint megkezdték a gazdaságot és a nemzetbiztonságot érintő legfontosabb reformok végrehajtását. Beszélt a 2016-ban végrehajtandó legfontosabb feladatokról is, ami azonban nem győzte meg a képviselők többségét, így a törvényhozás elfogadta azt a határozatot, amelyben elégedetlenségét fejezte ki a kormány munkájával kapcsolatban. Ezt követően az Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök kormánya ellen indított bizalmatlansági indítványt nem szavazta meg az ukrán parlament, viszont már több párt is elhagyta a kormánykoalíciót, amely annak felbomlásának veszélyét vetíti előre.
A kormány helyzetét nehezíti, hogy a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter, a litván Ajvarasz Abromavicsusz február 3-án lemondott, posztja még betöltetlen. Tovább bonyolítja a belpolitikai helyzetet, hogy február 19-én Viktor Sokin főügyész is lemondott posztjáról, őt az elnök február 16-án szólította lemondásra, jelenleg kérdéses, hogy ki tölti be a jövőben ezt a posztot.
Az IMF vezetője Christine Lagarde is nyomást próbált gyakorolni az elnökre és a kormányra, és a reformfolyamat leállásáért a soron következő hitelrészlet befagyasztásával fenyegetett.
Hogy mire számíthatunk, az elkövetkező hetekben még megjósolhatatlannak tűnik a legutóbbi események fényében.
Mi a helyzet mostanában az Európai Parlament kulturális és oktatási szakbizottságában, amelynek Ön az egyik alelnöke?
A Kulturális és Oktatásügyi szakbizottságban jelenleg az EU Ifjúságügyi Stratégiájának értékelésén dolgozom a 2013-2015-ös évekre vonatkozólag, mint jelentéstevő. A kilencéves uniós stratégiát, mely 2010–2018-as időszakra lett kidolgozva, háromévente kell értékelni, felülvizsgálni, hogy mennyire működnek azok a programok, amelyek az ifjúság gondjainak megoldására irányulnak. A stratégia két általános prioritást határoz meg. Az első az iskolából a munka világába való átmenet megkönnyítése, a második pedig, hogy segítse a fiatalok aktív polgári szerepvállalását, társadalmi befogadását és szolidaritását. Az utóbbi különösképpen fontossá vált a fiatalok radikalizálódása miatt és annak megelőzése szempontjából.
A gazdasági válság különösen érzékenyen érintette a fiatalokat. Nőtt a szakadék a fiatalok egyes csoportjai között, egy részük pedig egyre inkább kiszorult a társadalmi és civil életből. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy egyes esetekben fennáll a társadalmi passzivitás, a kirekesztődés, az elszigetelődés, sőt, főként egyes tagországokban az erőszakos radikalizálódás veszélye is.
Megoldásokat kell találnunk az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére, az ifjúság életminőségének és jövőképének javítására, az egyenlő esélyek megteremtése, a fiatalok civil öntudatának erősítése és a radikalizálódás megelőzése érdekében. Mindezen célok eléréséhez uniós és tagállami szinten is módszeresebb együttműködésre van szükség számos szakpolitikai területen is, így például a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika, valamint a kultúra, a sport és egészségügy területén.
Az elmúlt időszakban sok találkozóm volt már az említett jelentés előkészítésének a kapcsán. Egyeztettem például a Régiók Bizottságában ugyanennek a témának a jelentéstevőjével, Borboly Csabával, Navracsics Tiborral, az Európai Unió kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős biztosával, az Európai Ifjúsági Fórum képviselőivel, valamint Novák Katalinnal, aki a magyar kormány család- és ifjúságpolitikai államtitkára. Remélem, a jelentésem olyan új elemeket hoz majd a felszínre, amelyek jobbá tehetik az európai ifjúságpolitikai stratégiát, és egyben kicsit a mi sajátos magyar szempontjainkat is be tudjuk mutatni Európának. Igyekszem majd a Fidesz–KDNP magyarországi ifjúsági és családpolitikai és tehetséggondozásra irányuló programjait is, mint jól működő modellt ismertetni a jelentésemben. Fontos kiemelni a regionális és helyi szinten történő ifjúságpolitikai intézkedéseket, az ifjúsági szervezetek, közösségek szerepét a fiatalok felkarolásában és a fiatalok jövőjének alakításában és nem utolsó sorban a család, iskola és az egyházak együttes szerepének fontosságát. Foglalkoznunk kell az egyenlő esélyteremtés módjaival is, főleg a kisebbségi közösségek fiataljai számára, egy-egy többnemzetiségű államban.
A jelentés tükrében fontosnak tartom továbbá, hogy a Magyarország határain kívülre csatolva, így a Kárpátalján élő fiatalok számára is elősegítsük a pozitív jövőképet és a reményteljes szülőföldön való boldogulás lehetőségeit, melyért mindannyiunknak tenni kell.